Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Karakterlapok - kreatívan

Amikor régen elakadtam a regényemmel, és szerettem volna egy kis időt tölteni a karaktereim kidolgozásával, akkor jöttem rá arra a trükkre, amiről most szeretnék írni, ez pedig nem más, mint a karakterlapok használata az íráshoz. Már korábbi cikkeimben is emlegettem, mennyire fontos egy történet és karakter szempontjából, ha megpróbáljuk egy helyen, időben elképzelni, feltérképezni a lehetséges tulajdonságait és azt, hogyan reagálna erre vagy arra. Ezek mind nagyon fontos lépések ahhoz, hogy a karakteredet, mint egy kis ujjbábot, mozgatni tudd, de ne akadozva és ügyetlenül, hanem elhitetve a nézőkkel, hogy igen, ő valóban egy szereplő, egy eleven lény. Enélkül ugyanis az egész történet élvezhetetlenné válik az olvasó számára. Karakterlapokkal azok találkozhattak, akik szerepjátékoztak, akár fórumosan, akár papíron, nekem is innen jött az ötlet. Ilyenkor egy fantasy karaktert találsz ki, elosztogatod a tulajdonságainak szánt pontokat, elképzeled, honnan jött, milyen varázsképességekke…
Legutóbbi bejegyzések

Hi stranger

Ha az embernek nincs sok ideje, de csoportban dolgozik, időnként érdemes felmenni a Facebookra. Ilyenkor a legnagyobb erőlködés ellenére is megesik, hogy elolvasunk valamit, továbbgörgetünk, még valamit... Nem állítom, hogy a Facebook leképezi a valóságot, valós híreket szolgáltat a nap huszonnégy órájában, és mást se érdemes nézni, de pár nagyon elterjedt érdekességet meg lehet rajta találni, ami elgondolkodtatja az embert (és amit talán nem a BBC-n olvas először). Ilyen az a kis videó, ami egy groteszk gyurmafigurát ábrázol, aki nagyon kedves dolgokat mond rólunk, és még meg is örökíti a rólunk készült benyomásait. És pucér a feneke. Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi ez, és mitől ennyire zavaró (szinte már ijesztő) és megnyugtató egyszerre. Az egész indokra, hogy miért ilyen, amilyen, felkutattam az internetet, miután harmadszorra futottam bele, de úgy tűnt, hogy magának a szerzőnek sincsen konkrét célja ezzel kapcsolatban. Abban reménykedtem, hogy van valami belső szimbolikája, …

Relaxálj egy képzeletbeli helyen!

A történetírás kapcsán már korábban szó volt róla, hogy mennyire fontos beleérezni magunkat a sztorinkba; ha ugyan képzeletben is, de jelen lenni, mikor írunk. Különben hogy tudnánk elképzelni, mi hol van? Hogyan tudnánk leírást készíteni mondjuk egy szobáról, vagy egyáltalán felvázolni a karakter környezetét, életét? Hogyan tudnánk hitelessé tenni?  Én magam is írok, ezért ez a cikk nagyjából személyes tapasztalat: nem mindig ugyanaz ébreszti fel bennem a kreatív ötleteket egy sztorimmal kapcsolatban. Nem mondom azt, hogy amiket itt mutatok, azok jelentik az abszolút segítséget, bár tény, nekem segítettek. Sőt, nem is azért írok róluk, hogy reklámozzam őket. Abban reménykedem, hogy ötletet adnak, hogy merre menjetek tovább, mit próbáljatok ki az "ihletcsináláshoz". Talán az első dolog, ami az ihlettel kapcsolatban eszünkbe juthat, a zene. Rengeteg írótárstól hallottam már, hogy ez nagyon fontos része az írásnak, akár a szövegírás közben, akár a történet kigondolása közben …

Történetírás I. - Beleképzelés

Ha történetet írunk, általában van erre valami kifejezetten személyes okunk. Szerintem elmondható, hogy egy jó történetben benne van az író egy darabkája is, mert különben az egész írási folyamat kellemetlenné, erőltetetté válik. Lehet szó akár arról, hogy ki akarod magadból írni a negatív élményeket, vagy egy örömteli pillanatot szeretnél megörökíteni. Fontosak lehetnek az álmok is - én például az egyik leghosszabb történetemet egy álomból kiindulva kezdtem el. Az álmok magukban foglalnak (néha indokolatlan) érzéseket is, amelyeket a mindennapi életben talán nem is élhetnénk meg; ezeket az érzéseket és gondolatokat szeretem továbbadni másnak is. Tehát összefoglalva nem elég, hogy leírunk egy cselekményt, bizony nekünk is benne kell lennünk a cselekményben. Bármennyire is hangzik őrülten, a lelkünk mélyén el kell hinnünk a világunk létezését, hogy elhitessük mással is, nem értelmetlen olvasnia, mert a szeme előtt a dolgok "valóban" megtörténnek. Kit érdekelne a főszereplő s…